Fiaknak és unokáknak - Pánczél János

Részlet a könyvből:

1928. december 18-án egyszerű parasztcsaládban születtem. Makótól 14 km-re volt egy öreg tanyánk, innen jártam a közeli tanyai iskolába, hogy a palavesszővel a palatáblára írva megtanítsanak írni és számolni. Olvasni is persze, ami beesteledéstől mindig a szokásos petróleumlámpa mellett történt. A hálószobám, vagy úgy is mondhatom, a fekvőhelyem gyerekkoromban mindig a kemence mellett, a kuckóban volt. Meg voltam elégedve vele. Egy kicsit feljebb, a kemence torkán a macskánk tanyázott, élvezte a meghitt, barátságos családi levegőt. Jól megfértünk egymás közelében.
A tanyán a parasztember általában mindent maga csinált. Ez volt a helyzet a kenyérsütéssel is. Ez természetesen édesanyám feladata volt. A kenyérsütés munkájába a liszt átszitálása, a kovász előkészítése, a fárasztó hajnali dagasztás, meg persze a kemence erős felfűtése is beletartozott.