Istenem, mi ez a lárma? - Smelka Sándor

- Avagy, kegyes napok karácsonytól újévig -

"- Balázs, ébredj! - valaki eszeveszetten rázott. - Balá-á-ázs!! Próbáltam nem tudomást venni az egészről, de az illető már annyira rázogatott, hogy attól féltem, menten agyrázkódást kapok. Kénytelen voltam felébredni. Vanda állt az ágyam mellett. - Mi van? - Gyere le, beszél a csapod. Adás van!! - Nem érdekel! Különben is: a mosdóm beszél, nem a csapom - morogtam álmosan, és a másik oldalamra fordultam."
Balázs, vagyis hát Kapossy testvér, a középkorú történelemtanár, kétgyermekes családapa, aktív gyülekezeti tag persze nem ússza meg ilyen olcsón. Nemcsak az ágyból kell kiszállnia, hogy meghallgassa az adást, hanem az ünnep- és hétköznapok rutinjából is, amikor észrevétlenül egyre átláthatatlanabb fal épül köré még a családján belül is. Hát még az utcájában - a Sövény utcában -, ahol mindenki jól ápolt sövénykerítésekkel határolja el életterét és magát a szomszédjaitól. Balázs tehát - ha akarja, ha nem - kiszáll a rutinpályáról, aminek eredménye sok-sok meglepő találkozás: Ödön bácsival, a feleségétől rettegő öregemberrel, Lubánszky nénivel, akinek a szívében nem csak imádott macskái férnek el, Vandával, a hóesésből váratlanul betoppanó ifjú unokahúgával, vagy a lakóotthon sérült fiataljaival, akik szeretetéhsége, ragaszkodása elől nem húzódhat sövény mögé az ember. Úgyis átlátnak rajta.