Lélegzetvétel

Kilenc nap a léleknek

Kilenc nap nagy időnek tűnik, pedig csupán egy bő hét. Arra talán (…) jut még idő, hogy kilenc napon át, virágvasárnaptól húsvéthétfőig negyedórát arra fordítsunk a napjainkból, hogy átgondolunk egyetlen szót, és elolvassuk egy kortárs lelkész vallomását. Ez számunkra friss levegőt, Istenre koncentráló perceket jelenthet.

Életében minden ember többször is eljut oda, hogy kétségbeesetten keresi azt a helyet, ahol erőt meríthet. Nem az a kérdés, hogyan jutunk el erre a pontra, hanem az, hogy mi a keresés eredménye. Az állandó sietség, a feszült, ideges élettempó, a tengernyi elfoglaltság és a sajátos fontossági sorrendek világában alig találunk már időt arra, hogy az elcsendesedés nyugalmát megtapasztaljuk. Szeretnénk elintézni talán ezt a tevékenységet is úgy, ahogyan mindent magunk körül: gyorsan, biztosan. Ehhez azonban szükség van nyugalomra, belső békességre, és arra, hogy a külvilágot egy bizonyos távolságból szemléljük. Elvonulni aligha sikerülhet kilenc napra úgy, hogy a környezetünk könnyedén hozzájárulna ehhez. Kilenc nap nagy időnek tűnik, pedig csupán egy bő hét. Arra talán – a felfokozott tempó ellenére is – jut még idő, hogy kilenc napon át, virágvasárnaptól húsvéthétfőig negyedórát arra fordítsunk a napjainkból, hogy átgondolunk egyetlen szót, és elolvassuk egy kortárs lelkész vallomását. Ez számunkra friss levegőt, Istenre koncentráló perceket jelenthet.